Jemen állam Délnyugat-Ázsiában, az Arab-félsziget délnyugati peremén fekszik.
A Vörös-tenger és az Ádeni-öböl menti keskeny, meleg sivatagi parti síkságok mögött emelkedik a központi fennsík, melynek legmagasabb csúcsa eléri a 3760 m-t.
Jemen nyugati partjait korallzátonyokkal szegélyezett parti síkság, a Tiháma kíséri.
Délen az Ádeni-öböl partját 10-20 km széles, néhol teljesen elkeskenyedő homokos síkság szegélyezi.
A központi fennsíkba mélyedő aszóvölgyek közül hosszával és mélységével kiemelkedik a nyugat-keleti irányú Vádi Hadramaut, amely könnyen elérhető talajvizével oázisok sorát élteti.
Északi és keleti részén a fennsíkok lankásan lejtenek a Rab-el-Háli homoksivataga felé.
Jemenhez tartozik még az Indiai-óceánban, Afrika szarvának folytatásában elhelyezkedő Szokotra-szigetcsoport, ami 1998 óta a világörökség része. Az ország legmagasabb pontja a Nabi Szubeju amely 3760 m.
Jemennek nincsenek tavai, sem állandó folyói. A legfőbb vízfolyása a Maszila.
A partvidék száraz és forró. A hegyvidék nyugati része viszont az Arab-félsziget legcsapadékosabb területe, a csapadékmennyiség néhol eléri az évi 1000 mm-t. Tovább keletre és északra a csapadék mennyisége megint csökken, a Rab-el-Háli sivatagban szinte sohasem esik az eső.
Az évi középhőmérséklet a magassággal csökken. Jemen belső területein igen nagy napi és évi hőmérséklet ingadozás jellemző.
A forró, száraz parti síkságon ritkás, sótűrő bozótos található. A hegyvidékek természetes növényzetét bozótosok, a völgyekben néhol boróka- és akáciaerdőkalkotják. A nyugati lejtőkön a kandeláber alakú kutyatejfajok, a vádikban a tamariszkusz, az oázisokban a datolyapálma igen elterjedt. A keleti országrész bozótos szavannáinak értékes mézgát adó növénye a tömjénfa és a mirhafa. A Rab-el-Háli teljesen kopár, peremén a rövid tenyészidejű ritkás fűfélék csak egy-egy igen ritka zápor után jelennek meg.